Tagjaink: Susánszky Péter

Mind anyai, mind apai ágról kispesti a családom, így persze én is itt nőttem fel, itt töltöttem minden időmet. Nagyanyám egy kerületi általános iskola igazgatója volt, édesanyám pedig már több mint 30 éve pedagógus itt. Fiatalkoromban leginkább deszkázni szerettem, sőt, a kispesti gördeszkapálya megnyitójáról írt Kispest Magazin cikk képén én vagyok ott mint biodíszlet (a trükk amúgy totál nem sikerült, a pályát pedig elköltöztették a lakók miatt).

Gimibe aztán kőbányára jártam. Ott szerettem meg a filozófiát, amit azóta is tanulok (most már ‘mester’ szinten), mert az volt az egyetlen óra, ahol használhattam az eszemet és érvelhettem az igazamért, nem csak a bemagolt dolgokat kellett visszaköpni. Azóta persze rájöttem, hogy ez nem a filozófia sajátja, hanem a jó oktatásé, amihez sok gyerek nem jut hozzá, főleg azok, akiknek nincs pénzük, lehetőségük elit helyekre járni a belvárosba, ahol erre tudnak fordítani. Az ebből származó különbségeket saját bőrömön is megtapasztalhattam az egyetem során.

Azért léptem be a Deviszontba, hogy ezekről az ideálokról ne csak gondolkozzam és beszéljek, de aktívan tegyek is értük.