Csapatunk
Fuxreiter Fanny
Szüleim mindketten pedagógusok, és óva intettek attól, hogy én is erre a pályára lépjek. Tanácsaikra nem hallgatva német nemzetiségi tanító szakon, majd neveléstudomány mesterképzésen végeztem. A másfél év alatt, amíg tanítóként az állami oktatási rendszerben dolgoztam, azt tanultam meg, hogy a rendszert a legjobb szándékkal sem lehet belülről megváltoztatni. Ezért is gondolom, hogy szükség van olyan kezdeményezésekre, mint a Deviszont. Hat éve dolgozok itt, és a kritikai pedagógiára épülő módszertanunk adta meg nekem a válaszokat arra, hogy hogyan lehet a pedagógia segítségével a valódi társadalmi változásért tenni és egy szolidárisabb társadalmat építeni. A kedvenc részem a foglalkozások szervezése és tartása, hiszen ez az a hely, ahol a fiatalokkal találkozunk, és megtapasztaljuk a munkánk eredményét. Nagyon jó látni, ahogy a hozzánk járók egyre bátrabban hoznak be saját témákat, kezdik elhinni, hogy értékes a saját tudásuk.
Ihász Orsolya
Középiskolás korom óta foglalkozom fiatalokból álló közösségekkel, így adta magát, hogy az ELTE Közösségszervezés szakát végezzem el. Az oktatás ügye és az ezzel kapcsolatos egyenlőtlenségek nagyon hamar fontossá váltak a számomra, de sosem szerettem volna iskolában tanítani, inkább más módokon próbáltam kapcsolódni a területhez. A deviszontos módszertan és a kritikai pedagógia megismerése fontos mérföldkő volt: azt éreztem, hogy végre találtam egy keretet, ami közel áll ahhoz, ahogy a fiatalokkal közös munkáról gondolkodom. Nagyon szeretem, hogy hosszú távon dolgozunk a hozzánk járó fiatalokkal, így végigkövethetem, ahogy egyre inkább a közösség és a tér alakítóivá válnak.
Szarka Alexandra
Azt gondolom, hogy a társadalom olyan lesz, amilyenné neveljük egymást. Külvárosban nőttem fel, saját iskolai élményeim miatt kezdtem el oktatási egyenlőtlenségekkel, majd kritikai pedagógiával foglalkozni, jelenleg az ELTE Neveléstudomány Intézet doktori képzésén kutatok. Hat éve alapítottuk meg több társammal a Deviszont Közösségi Teret, ahol szakképzésben lévő fiatalokkal tanulunk társadalmi kérdésekről - így szoktuk összefoglalni a munkánk, és most azon gondolkodom, milyen keveset mutat ez abból, ami a Deviszontban valójában történik. Nincsen benne a nyitás előtti üzenet, hogy ma lehet-e korábban jönni; a hátizsák ledobás és kanapé befoglalás; a napindító közös főzés; a nyitókörben minden hogy-vagyra adott válasz és annak a biztonsága, hogy a másikat érdekli; nincsenek benne a projekt témák, az érvek, a viták, a lényeget megragadó kérdések és nagy világmegfejtések. És az sincs benne, hogy mennyi mindent tanulok én a fiataloktól, KRESZ vizsgától az emberségig. Azt szoktam érezni, hogy a Deviszontban kicsiben alkotjuk meg azt a világot, amiben élni érdemes. Hiszek a munkánkban, a fiataljainkban, a pedagógia társadalomformáló erejében.
Sikó Napsugár
Pedagógus szülőkkel és felmenőkkel nőttem fel, így mindig is közel állt hozzám a pedagógia. Magam is szakképző iskolában érettségiztem, és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyire nehéz ennek a rendszernek a kereteiből kitörni, és más nagyobb dolgokat véghez vinni. Az ELTE PPK-n végeztem ifjúsági közösségszervezőként, és már másfél éve erősítem a Deviszont csapatát. A toborzás koordinálása mellett a munkám kedvenc része, amikor foglalkozást tarthatok a fiataloknak. Hiszek a pedagógiai módszertanunk sikerességében, és abban, hogy egy megtartó közösség mindennél többet tud jelenteni.
Ferenczi Virág
Ferenczi Virág vagyok, avagy Vim, szociológus, és új hullámos Deviszont tag. Gimis korom óta foglalkozom fiatalok érdekképviseletével, és tanulmányaim és a szakkollégiumi élet ébresztett rá arra, hogy nincs kit képviselni, ha a kritikus gondolkozás, a közösség ereje és az állampolgári aktivitás eszköze nem az oktatásunk alapértéke, és nem is mindenkit képvisel. Édesanyám élménypedagógia eszközét alkalmazó tanár pályáját látva kezdtem el érdeklődni az alternatív tanítási módszerek iránt. A Deviszont egy olyan inspiráló hely számomra, ahol összeért a fiatalokért, oktatásért való küzdelem és társadalmi kérdésekkel való foglalkozás.
Hraskó Anna (Borsi)
Hraskó Anna vagyok, de a legtöbben Borsinak szólítanak. Az ELTE BTK-n végeztem magyar alapszakon. 2023 őszén kezdtem el a Deviszontban önkénteskedni, aztán rá egy évre a belsős csapat tagja lettem: most leginkább a három alkalmas projektek koordinálásával foglalkozom. Mivel tanárnak készülök, nagyon izgalmas lehetőség számomra, hogy megismerkedhetek a deviszontos módszertannal és tanulhatok arról, hogy hogyan tudunk szakképzésben tanuló fiatalokkal közösen beszélgetni az őket érdeklő társadalmi problémákról. Sokat gondolkodom azon, hogy ez a szemléletmód hogyan érvényesíthető a közoktatásban, hogyan juttatható el még több fiatalhoz.
Tóth Kinga
Tóth Kinga vagyok, szociológus, elemző, a Deviszont egyik alapítója. A kezdetektől részt vettem a Deviszont tevékenységében, a tervezésben, indításban, működtetésben, egészen 2025-ig; a foglalkozások mellett főként a szervezeti adminisztráció és pénzügyek tartoztak hozzám. Hiszek abban, hogy a támogató, megtartó közösség, a kritikus, rendszerszintű gondolkodás és a mindannyiunkat érintő ügyek megvitatása nem csak a középosztály joga és kiváltsága; és hogy ha azt szeretnénk, hogy a ma fiataljaiból később aktív, a saját és közösségük érdekeiért tenni tudó és akaró felnőttek váljanak, akkor igenis egyenlő félként kell őket kezelni. Nagyon sokat tanultam ez alatt a több mint hat év alatt, mind a kollégáimtól, mind azoktól az önkéntesektől és szakemberektől, akikkel együttműködtünk; és legfőképpen a hozzánk járó fiataloktól, akik minden nehézség ellenére vállalják önmagukat, van véleményük, mernek kérdezni és megkérdőjelezni, és küzdenek, minden egyes nap.
