A Deviszont egy kritikai pedagógiai kezdeményezés: a kritikai pedagógia pedig elméletként és szemléletként fogható fel leginkább, ahol ebből következnek az alkalmazandó módszerek. A szemlélet alapjai legfőképp Paulo Freire 20. századi brazil tanártól és akadémikustól eredeztethetők. Freire leghíresebb, Elnyomottak pedagógiája című, 1970-es művének egyik legfontosabb eleme az, hogy a makroszintű társadalmi egyenlőtlenségeket és az iskola szerepét ezek újratermelésében a tanár-diák helyzet mikroszintű sajátosságaival vonja párhuzamba. Vagyis a társadalomban meglévő hierarchikus, alá-fölérendelt viszonyok az iskolában is megvannak, és a diákoknak legtöbbször nincs lehetőségük közösen gondolkodni a tanárral, közösen megismerni a világot, saját álláspontot kialakítani.
A Deviszont Közösségi Térben nincsenek tanárok és diákok – azt a szerepet, amit a szervezők betöltenek egy-egy foglalkozáson, leginkább a facilitátor szóval lehet jellemezni: a feladatunk az, hogy segítsük a közös tudás kialakulását. A tanulás minden esetben közösen zajlik: mindannyian részt veszünk a játékokban, kvízekben, együtt nézzük meg a filmeket, mi is vágunk, ragasztunk, rajzolunk. Közben pedig kérdezünk – nem feleltetve, hanem segítő módon. A segítő kérdések célja egyrészt, hogy elgondolkodtassanak, felszínre hozzanak olyan megközelítéseket, amik adott esetben nem feltétlenül merülnének fel; másrészt általuk mindenkinek lehetősége lesz megosztani a tudását, tapasztalatát, érzéseit az adott témában.
A hozzánk járó fiatalok sem “diákok”, hanem résztvevők, akik megmutathatják, hogy mi az, ami érdekli őket, milyen témákkal foglalkoznának szívesen, vagy mi az, amiről többet szeretnének tudni. Alapvetésünk, hogy a Deviszontban mindenki tudása értékes, amit a gyakorlatban is érvényesítünk. A foglalkozások az ő érdeklődésüket tükrözik, és a közösség aktív részvételére építenek. Itt arról a kultúráról beszélünk, amelyet ők megélnek és fogyasztanak, a valósághoz abból a nézőpontból közelítünk, amelyből ők szemlélik a világot – így oly módon tudunk érvényes állításokat tenni a világról és a globális történésekről, amelyben mindenkinek a tudása, tapasztalata megjelenhet.
A kritikai pedagógiához szorosan kapcsolódó módszerek és gyakorlatok mellett az élménypedagógia is fontos szerepet játszik a foglalkozások felépítésében; ennek a pedagógiai irányzatnak az alapja a közvetlen tapasztalás, valamint az aktív cselekvésen keresztüli tanulás. Ezt két módon igyekszünk érvényre juttatni a foglalkozásokon: egyrészt a beszélgetés mellett minél több kreatív és/vagy mozgásos tevékenységet tervezünk, amelyek más típusú részvételét igényelnek, mint egy nagycsoportos vagy kiscsoportos diszkusszió; másrészt törekszünk arra, hogy minden alkalmon szülessen valamiféle produktum, ami az adott témához kapcsolódik.
A kritikai pedagógiai szemlélet mentén figyelünk arra, hogy a térben a fiatalok megtapasztalják a közösségben létezés értékét és pozitívumait – ahogy a Deviszontban a tanulási folyamat is közösségben történik. Fontos, hogy elfogadó, demokratikus közeget hozzunk létre, ahol mindenki biztonságban érzi magát, ahol új barátságok születnek, ami az egymás iránti szolidaritáson alapul, és ami biztos pontként jelen van a fiatalok életében.
Minden tanulási folyamat első lépésének a fizikai szükségletek kielégítésének kell lennie: éhesen nem lehet figyelni. A napunkat ezért közös főzéssel indítjuk, az ételt utána egy nagy asztalnál elfogyasztjuk. Sokszor maga az étel is kapcsolódik a nap témájához, például amikor különböző kultúrákkal foglalkoztunk, akkor készítettünk bodagot, dán palacsintát. A közösségben gondolkodás azt is jelenti, hogy figyelünk arra, hogy a tagjaink hogyan vannak jelen aznap: milyen hatások érték őket, milyen a közhangulat, pörgősek vagy épp fáradtak – utóbbi befolyásolja a foglalkozások menetét is.
“J.: Azt hittem, hogy arról fogunk beszélgetni ma, hogy tényleg, hogy hogy változtassuk is meg [az oktatást].
Facilitátor: Nem arról beszélgetünk most?
J.: Arról beszélgetünk, hogy mit kéne, meg hogy miért, de azt hittem, arról lesz szó, hogy mit teszünk mi.
B.: Először minden gondolati síkon dől el.
Facilitátor: Következő alkalom lehetne az, hogy akkor itt lesznek előttünk ezek a problémák és megnézzük, hogy akkor mit tudnánk mi kezdeni vele, hogy más legyen.
J.: Az jó lenne, mert akkor az olyan lenne, mint ez az egész Deviszont kezdeményezés, de akkor tényleg nekiállunk és megváltoztatjuk az oktatást.
K.: Jól van.
J.: Ami nem fog sikerrel járni.
K.: Ne így állj hozzá, minden áldott nap manifesztáljuk papírra…
J.: Én nem így állok hozzá, hanem persze rengeteg szarság jönne, és folyamatosan… és mi még akkor is csinálnánk, és csinálnánk és akkor se lenne jó, de mi csinálnánk!
Facilitátor: De ez a lényeg, nem?”
(részlet egy deviszontos beszélgetésből, amely az oktatásról szólt)